Rögbi
Az angol bajnokság mérkőzéseinek közvetítése élőben a Sportklubon.
Létrehozta: SportKlub | 2009. március 09. 10:33:34 | Publikus téma
 
39 hozzászólás
első oldal előző oldal 1 2 3 4 következő oldal utolsó oldal
normi7 (tag) | 2009. szeptember 04. 22:08:51 | #39
Avatar Leeds - St. Helens egyértelmű Leeds győzelem smile
szponzor (tag) | 2009. július 21. 13:31:40 | #38
Avatar Továbbra sem áltatom magam azzal, hogy van olyan, aki olvassa ezt a topikot, de ha már megírtam, akkor felrakom az NRL legutóbbi fordulójának rövid összefoglalóját.

Múlt pénteken kettős rangadót rendeztek Brisbane-ben - ilyen még nem volt idén az NRL-ben. A dupla rangadóra 50 109 néző ment ki a Suncorp stadionba, hogy aztán a többségük mindjárt az első meccsen óriásit csalódjon: a hónapok óta gyalázatos formát mutató Rabbitohs simán kiütötte a Broncost. Igaz, hogy a brisbane-ieknél hiányzott Lockyer, Folau és Thaiday, de 8 célt kapni hazai pályán így is szégyenletes teljesítmény. A szakértők már temetik a Broncost: a többségük szerint az NRL történetében először nem fog bejutni a rájátszásba. Elment Wayne Bennett, elmúltak a sikerek is...
A második mérkőzés igazi rangadó volt: a 2. helyen álló Bulldogs játszott a 3. Gold Coast Titans ellen. Amennyiben a Titans győzött volna, akkor megelőzte volna ellenfelét a táblázaton. Na, ebből nem lett semmi, mivel a Bulldogs már az első félidőben eldöntötte a találkozó sorsát. Egyre biztosabbnak látszik, hogy az alapszakasz élén Wayne Bennett új csapata, a St George Illawarra Dragons és a tavaly még utolsó, "fakanalas" Bulldogs fog végezni. Az a kérdés, hogy milyen sorrendben.
Brisbane Broncos - South Sydney Rabbitohs 12-44 (6-16)
Bulldogs - Gold Coast Titans 23-16 (16-0)

Egy-egy mondatban a forduló másik öt mérkőzéséről:

Miután a State of Originről visszatértek sztárjai, újra győzött a Panthers, és tartja rájátszást érő helyét:
Penrith Panthers - Canberra Raiders 27-14 (18-0)

Az utolsó tíz percben szerzett két céllal nyert a bajnok, és ezzel újra rájátszást érő helyen áll:
Cronulla-Sutherland Sharks - Manly-Warringah Sea Eagles 26-32 (22-16)

A Roostersnek semmi sem jön össze idén - most az utolsó öt percben kapott két céllal kapott ki a szintén maguk alatt lévő új-zélandiaktól:
Sydney Roosters - New Zealand Warriors 24-30 (18-10)

A sztárok csatáját ezúttal Benji Marshall és Robbie Farah nyerte Matt Bowen és Johnathan Thurson ellen, ezzel tovább él a Tigers halovány reménye a rájátszásra:
Wests Tigers - North Queensland Cowboys 34-14 (16-8)

Jarryd Hayne visszatért, az Eels meglepetésre győzött, de ez valószínűleg már mit sem ér, csak a Stormot fosztotta meg az alapszakasz újbóli megnyerésének esélyétől:
Parramatta Eels - Melbourne Storm 18-16 (10-0)

A St George Illawarra Dragons és a Newcastle Knights szabadnapos volt. Ez volt az utolsó csonka forduló, mostantól minden csapat pályára lép mindegyik fordulóban.

Az NRL állása:
(a csapatok neve után: játszott mérkőzés, győzelem, döntetlen, vereség, erőnyerés, pontkülönbség, pontszám)
1. Dragons 17 13 0 4 2 +181 30p
2. Bulldogs 17 13 0 4 2 +123 28p (2p levonva szabálytalan csere miatt)
3. Titans 17 11 0 6 2 +31 26p
4. Storm 17 10 1 6 2 +91 25p
5. Knights 17 10 0 7 2 +48 24p
6. Cowboys 17 9 0 8 2 +94 22p
7. Panthers 17 9 0 8 2 +18 22p
8. Sea Eagles 17 9 0 8 2 +9 22p
----------------------------------------
9. Broncos 17 9 0 8 2 -65 22p
10. Rabbitohs 17 7 1 9 2 -8 19p
11. Tigers 17 7 0 10 2 -2 18p
12. Warriors 17 6 1 10 2 -71 17p
13. Eels 17 6 1 10 2 -127 17p
14. Raiders 17 6 0 11 2 -65 16p
15. Sharks 17 5 0 12 2 -79 14p
16. Roosters 17 4 0 13 2 -178 12p

A legeredményesebb pontszerzők:
1. Jamie Soward (Dragons) 171 pont
2. Hazem El Masri (Bulldogs) 168 pont
3. Johnathan Thurston (Cowboys) 148 pont
4. Scott Prince (Titans) 104 pont
5. Benji Marshall (Tigers) 100 pont

A legeredményesebb célszerzők:
1. Taniela Tuiaki (Tigers) 15 cél
1. Brett Morris (Dragons) 15 cél
3. Bryson Goodwin (Bulldogs) 14 cél
4. Josh Morris (Bulldogs) 13 cél
4. Nathan Merritt (Rabbitohs) 13 cél
szponzor (tag) | 2009. július 09. 15:26:44 | #37
Avatar Nem hiszem, hogy bárki is olvasná ezt a topikot. Ha esetleg mégis, hátha érdeklődik a Super League melletti másik nagy ligarögbi bajnokság - sőt, igazából a legnagyobb ligarögbi bajnokság -, az NRL iránt is.

Már csak kilenc forduló van hátra az NRL 2009-es alapszakaszából. Mostanára kikristályosodtak az erőviszonyok, látszik, hogy melyik csapatok azok, amelyek biztos bejutnak a rájátszásba, és melyek azok, amelyek lemondhatnak erről.
A hétvégén rendezik az utolsóelőtti hiányos fordulót – ugyanis az ANZAC napi tesztmérkőzés és a State of Origin miatt május-június-júliusban rendszeresen sok mérkőzés elmarad. Mindegyik csapat kétszer szabadnapos a 26 fordulós alapszakaszban: ezeken az elmaradt meccseken mindkét csapat erőnyerő, azaz megkapja a 2 pontot, mintha nyert volna.
A múlt hétvégi 17. fordulóban viszont minden csapat pályára lépett, így a szurkolók is láthatták, hogy melyik gárda milyen formában vág neki az alapszakasz utolsó két hónapjának.

32 456 néző előtt: Brisbane Broncos – New Zealand Warriors 28-14 (4-8)
Visszatértek a State of Originen megsérül játékosok a Broncosba, aminek meg is lett az eredménye: zsinórban négy elveszített mérkőzés után újra győzött Brisbane büszkesége. Csakhogy ezzel továbbra sincs rájátszást érő helyen a Broncos. A hétvégén erőnyerő lesz a csapat, két hét múlva pedig a gyengélkedő Rabbitohs látogat Brisbane-be: ez valószínűleg négy pontot jelent. Úgy vélem, ezzel vissza is jut az első nyolcba Broncos, és ott lesz a rájátszásban.
A Warriors viszont szinte biztos, hogy nem. Az aucklandiek a legutóbbi nyolc mérkőzésükből hatot elveszítettek, és már öt pontra vannak a rájátszást érő helyektől. Vasárnap ráadásul legjobbjuk, a Brisbane-ben is 2 célt szerző veterán pillér, Steve Price nélkül fogadják az idén remeklő Bulldogs csapatát – ez nem sok jót ígér. Ez a szezon óriási csalódás az új-zélandi szurkolók számára!

12 472 néző előtt: St George-Illawarra Dragons – Sydney Roosters 34-12 (6-12)
Hála Craig Fitzgibbon 2 céljának és 2 jutalomrúgásának, a félidőben óriási meglepetésre még az utolsó vezetett az első ellen – mi lesz a Roostersszel jövőre, amikor az egyetlen megbízhatóan jó teljesítményt nyújtó játékosa már Hullban játszik majd? Aztán a második félidőben helyreállt a világ rendje, és végül a Dragons – többek között az idén ellenállhatatlanul játszó Jamie Soward 18 pontjának köszönhetően – simán győzött. A hétvégén sokkal nehezebb feladat vár a listavezetőre: State of Origin játékosai nélkül fogadja majd a kiváló formába lendült Manlyt – igaz, a bajnokcsapat is kénytelen lesz nélkülözni jó néhány kulcsjátékosát.
Amíg a Dragons az alapszakasz megnyeréséért küzd, a Roosters az utolsó hely és az ezzel járó fakanál elkerüléséért. Ebben jól jöhet, hogy a hétvégén erőnyerők lesznek ath kedvencei, utána pedig hozzájuk hasonlóan gyenge formában lévő csapatok, a Warriors és a Rabbitohs ellen játszanak majd. Az már kevésbé bíztató, hogy a fogadóirodák az ő utolsó helyükre fizetik a legkevesebb pénzt.

9041 néző előtt: Melbourne Storm – Newcastle Knights 18-14 (6-8)
Hasonlóan az előző két mérkőzéshez, itt is a második félidőben fordította a maga javára a mérkőzést a hazai csapat: a mindent eldöntő célt csak a 77. percben szerezte Will Chambers. Azért a két csapat játékosállománya közötti különbséget jól mutatja, hogy a hazaiak két korábbi célját Greg Inglis és Billy Slater, a vendégekét Wes Naiqama és Akuila Uate szerezték – amíg Inglist és Slatert mindenki a világ öt legjobb játékosa közé sorolja, addig Naiqamát és Uatét legfeljebb Fidzsi öt legjobbja közé.
Győzelmével a Storm továbbra is életben tartotta reményét zsinórban negyedik alapszakasz győzelmére. Az idén eddig várakozásokon felül teljesítő Knightsnak azonban igyekeznie kell: szombaton csapatkapitánya, Kurt Gidley nélkül is mindenképpen győznie kell a Raiders ellen, különben a 4. forduló óta először lecsúszik a rájátszást érő helyekről.

14 856 néző előtt: South Sydney Rabbitohs – Wests Tigers 20-54 (10-26)
A népszerű, de gyenge formában lévő sydneyi csapatok mérkőzésén Nyugat fölényes győzelmet aratott Dél felet, ezzel visszavágott a másfél hónapja elszenvedett egypontos vereségért. Taniela Tuiaki fél óra alatt 3 célt vitt, az ezúttal jó napot kifogó Robbie Farah és az újra irányítót játszó Benji Marshall kiválóan mozgatta a csapatot, így a mérkőzés nagyon gyorsan átalakult mészárlássá. Mivel azonban a Tigers a legutóbbi kilenc meccséből csak másodszor tudott győzni, ez is kevésnek tűnik: még ha a sztárok állandósítani tudják a formájukat – eddig ez nem nagyon ment –, akkor is szinte ledolgozhatatlannak tűnik az hat pont, ami a csapatot elválasztja a rájátszást érő helyektől.
A Rabbitohsnak „csak” öt pontot kellene ledolgoznia, de ez még nehezebbnek tűnik. A legutóbbi öt mérkőzését elveszítette – utoljára éppen a Tigers ellen győzött még május közepén –, és talán a legrosszabb formában lévő csapat az egész NRL-ben. Az álomszerűen kezdődő szezon rémálommá vált, a szurkolók türelme elfogyott, folyamatosan inog a kispad Jason Taylor alatt. Ha holnap a Panthers ellen is kikap a csapat, akkor nem csak a rájátszásnak, de – idén elsőként az NRL edzői közül – az állásának is búcsút mondhat a ’90-es évek kiváló játékosa.

17 283 néző előtt: North Queensland Cowboys – Cronulla-Sutherland Sharks 24-4 (0-0)
A ligarögbiben kuriózumszámba menő pontnélküli első félidő után két sztárja, Matt Bowen és Johnathan Thurston vezetésével a Cowboys érvényesítette a papírformát. Az észak-queenslandiek idén megbízható teljesítményt nyújtanak: otthon Townsville-ben általában nagy különbséggel győznek, idegenben általában kikapnak. Most hétvégén nem lépnek pályára, de ha utána is tartani tudják ezt a menetrendet, akkor ott lesznek a rájátszásban.
Ebben már régóta nem reménykedhet a szezont katasztrofálisan kezdő Sharks. A tavaly még elődöntős klub célja idén már csak az utolsó hely és a fakanál elkerülése lehet. Most hétvégén erőnyerő lesz a csapat, de szükség is lesz erre a két pontra, mert utána a két tavalyi döntős, a Manly és a Storm következik – a papírforma alapján ez bizony két újabb zakó.

9800 néző előtt: Canberra Raiders – Gold Coast Titans 34-28 (28-4)
Úgy látszik, hogy elkapta a fonalat a Raiders: a Storm után egy újabb élcsapatot fektetett két vállra. Terry Campese és társai már az első félidőben eldöntötték a mérkőzést, a Titans csak az utolsó tíz percben jött föl. A fővárosiaknak azonban így nehéz dolguk lesz, ha a rájátszásba akarnak jutni: szombaton mindenképpen győzniük kell Newcastle-ben.
A Titans ezt megelőző négy mérkőzését megnyerte, így ez a vereség belefért, így is szinte biztos, hogy rövid története során először ott lesz a rájátszásban. Mivel a csapat sztárjai – Luke Bailey, Anthony Laffranchi és Scott Prince – ezúttal kimaradtak a State of Origin keretekből, a lehető legerősebb csapattal fogadhatják hétfőn az Eelst.

16 845 néző előtt: Penrith Panthers – Paramatta Eels 38-34 (22-18)
Óriási mérkőzést vívtak a két sydneyi előváros csapatai! Összesen 13 cél esett, végig felváltva vezettek a csapatok, az utolsó, végül mindent eldöntő célt a 76. percben szerezték a hazaiak. A New South Wales Blues két ifjú sztárja is kitett magáért: a penrithi Michael Jenning 3, a paramattai Jarryd Hayne 1 célt szerzett. Győzelmével a Panthers tartja a 8., még éppen rájátszást érő helyet, de ahhoz, hogy ez így maradjon, holnap Jennings és Trent Waterhouse nélkül is le kell győznie a Rabbitost. A legtöbb elemzés szerint a penrithiek végül le fognak maradni a rájátszásról, de annyi meglepetést okozott már idén ez a csapat, hogy én nem fogadnék rá.
Arra viszont igen, hogy az Eels nem lesz benne az első nyolcban. Mióta Hayne fogót játszik és teljesítményével egész Ausztráliát lenyűgözi, a sárga-kékek eredményei javultak, de ezzel a vereséggel újra öt pontra nőtt távolságuk a 8. helyhez képest. Hétfőn ráadásul Hayne nélkül kellene győzniük Gold Coaston – nagyon meglepne, ha ez sikerülne.

15 501 néző előtt: Manly-Warringah Sea Eagles – Bulldogs 19-12 (7-6)
Két kiváló formában lévő sydneyi csapat mérkőzésén a bajnokcsapat visszavágott az 1. fordulóban elszenvedett vereségéért – akkor az volt a meglepetés, most ez. Negyedórával a vége előtt még a Bulldogs vezetett, de David Williams és Josh Perry céljaival fordított a Manly. Ezzel zsinórban negyedik győzelmét aratta a szezont borzalmasan kezdő címvédő, és egyre valószínűbbnek látszik, hogy be fog jutni a rájátszásba. Ehhez azonban vasárnap négy State of Originen érdekelt játékosa – Williams, Perry, Glenn Stewart és Anthony Watmough –, valamint a régóta sérült Brett Stewart nélkül sem szabadna veszítenie a listavezető Dragons otthonában. Ez még úgy is nehéz feladat, hogy a State of Origint elvileg sérülése miatt kihagyó Jamie Lyon ott lesz a kezdőcsapatban – emiatt aztán forrnak is az indulatok Lyon körül.
A tavaly még utolsó Bulldogs az idény legpozitívabb meglepetése, de még mindig nem merném kijelenteni, hogy biztos a helye a rájátszásban. A kék-fehéreknek vasárnap több kulcsjátékosuk nélkül kellene győzni Új-Zélandon: a sarkazó Michael Ennis és a nyitó Brett Kimmorley után a Manly ellen 2 célt szerző Josh Morrist is behívták a New South Wales Blues keretébe – épp a „sérült” Lyon helyére –, Bryson Goodwint és Greg Eastwoodot pedig két mérkőzésre eltiltották.

Az NRL állása:
(a csapatok neve után: játszott mérkőzés, győzelem, döntetlen, vereség, erőnyerés, pontkülönbség, pontszám)
1. Dragons 16 12 0 4 1 +151 26p
2. Bulldogs 15 11 0 4 2 +112 24p (2p levonva szabálytalan csere miatt)
3. Titans 15 10 0 5 2 +32 24p
4. Storm 16 10 1 5 1 +93 23p
5. Cowboys 16 9 0 7 1 +114 20p
6. Sea Eagles 15 8 0 7 2 +33 20p
7. Knights 16 9 0 7 1 +29 20p
8. Panthers 15 8 0 7 2 +29 20p
----------------------------------------
9. Broncos 16 9 0 7 1 -33 20p
10. Raiders 15 6 0 9 2 -33 16p
11. Rabbitohs 15 5 1 9 2 -64 15p
12. Warriors 15 5 1 9 2 -73 15p
13. Eels 15 5 1 9 2 -123 15p
14. Tigers 16 6 0 10 1 -22 14p
15. Sharks 16 5 0 11 1 -73 12p
16. Roosters 16 4 0 12 1 -172 10p

A legeredményesebb pontszerzők:
1. Hazem El Masri (Bulldogs) 152 pont
2. Jamie Soward (Dragons) 151 pont
3. Johnathan Thurston (Cowboys) 142 pont
4. Kurt Gidley (Knights) 98 pont
5. Scott Prince (Titans) 94 pont

A legeredményesebb célszerzők:
1. Taniela Tuiaki (Tigers) 14 cél
1. Bryson Goodwin (Bulldogs) 14 cél
3. Brett Morris (Dragons) 13 cél
4. Israel Folau (Broncos) 12 cél
5. Michael Jennings (Panthers) 11 cél
5. Josh Morris (Bulldogs) 11 cél
szponzor (tag) | 2009. július 03. 12:11:55 | #36
Avatar A vezető európai ligarögbi bajnokság, a Super League hétvégi, 18. fordulója kevés meglepetést hozott. Folytatódtak a korábbi trendek: az elmúlt hetekben jó formát mutató csapatok többsége győzött, a leszálló ágban lévő csapatok veszítettek. Mindez azt eredményezte, hogy a bajnoki táblázat sűrűbb, mint eddig bármikor: kilenc fordulóval az alapszakasz vége előtt csak a két tavalyi döntős, a St Helens és a Leeds helye látszik biztosnak a rájátszásban, a maradék hat helyre még tíz csapat pályázhat eséllyel.

St Helens – Celtic Crusaders 30-0 (24-0)
St Helens, GPW Recruitment Stadium, 8684 néző
A listavezető fogadta az utolsót: ennél simább meccset nehéz elképzelni. Az újonc walesiek egyetlen reménye az lehetett, hogy amikor március 7-én a St Helenst fogadták, akkor a Szentek csak egyetlen célt tudtak szerezni ellenük – az akkori 0-4 minden idők legpontszegényebb Super League mérkőzése volt. Most azonban semmit sem bíztak a véletlenre a bajnoki címre hajtó piros-fehérek: a lehető legjobb összeállításukban léptek pályára, már az első félidőben négy célt szereztek, és ezúttal az idén sok rúgást elhibázó Sean Long is minden jutalomrúgást pontokra váltott. A walesieknek a vereség miatt nincs okuk a bánatra, de amiatt lehet, hogy idei két mérkőzésükön egyetlen pontot sem tudtak szerezni nagynevű ellenfelük ellen.

Salford City Reds – Huddersfield Giants 10-34 (6-18)
Salford, The Willows, 3721 néző
A hazai Vörösök nem a legjobb előjelekkel várták fogójuk, John Wilshere, a pápua új-guineai válogatott csapatkapitányának 100. salfordi színekben játszott mérkőzését. Júniusban mindkét bajnokijukat elveszítették, ráadásul a csapat legjobb játékosa, a már az angol válogatottban is bemutatkozott, 19 éves Richie Myler sérülése miatt nem léphetett pályára. A Huddersfield ki is használta a hazaiak gyengélkedését: már a 22. percben 0-18 állt az eredményjelzőn, majd Leroy Cudjoe szerzett még két célt, Brett Hodgson a célja mellett öt jutalomrúgást értékesített, a vége pedig sima vendéggyőzelem lett. A legutóbbi, a Leeds és a Castleford ellen elveszített mérkőzések után az Óriások újra győztek, és tovább javították szenzációs idegenbeli mérlegüket: idei kilenc idegenbeli bajnokijukból hetet megnyertek.

Leeds Rhinos – Bradford Bulls 33-20 (18-8)
Leeds, Headingley Carnegie, 17 824 néző
A nyugat-yorkshire-i derbi volt a forduló mérkőzése: nemcsak idei leedsi nézőcsúcsot hozott, hanem óriási küzdelmet, fordulatos mérkőzést és nyolc célt is. A bajnoki címvédő Leeds a lehető legerősebb összeállításban lépett pályára, és 21 perc után már 16-2-re vezetett. Úgy tűnt, hogy az Orrszarvúk megalázó veréssel vágnak vissza a Bikáknak az április 10-i meglepő vereségükért. A bradfordiak estében azonban idén csak abban lehetünk biztosak, hogy teljesen kiszámíthatatlanok: ahogy képesek voltak hazai pályán kikapni a Celtic Crusaderstől, úgy képesek voltak győzni St Helensben is. Ezt most is megmutatták, és veterán sztárjaik – Paul Deacon, Semi Tadulala és Steve Menzies – vezetésével kiegyenlítettek. Ekkor azonban jött Rob Burrow, és az apró nyitó egy remek céllal újra a bajnokcsapatot juttatta előnyhöz. Hogy ezután mekkora küzdelem folyt a pályán, azt jól mutatja, hogy győzelem bebiztosítása érdekében Lee Smithnek még egy mezőnygólt is kellett rúgnia – a végén csak azért lett nagyobb a különbség a két csapat között, mert miután már eldőlt a mérkőzés, az utolsó percben a Leeds szerzett még egy célt.

Castleford Tigers – Catalans Dragons 20-22 (10-10)
Castleford, The Jungle, 5508 néző
A Katalánok győzelmét mindenki élőben láthatta a Sportklub képernyőjén. Az idényt kiválóan kezdő Castleford a legutóbbi hét mérkőzéséből csak egyet tudott megnyerni, és kilenc hazai találkozójából hetet elveszített, így nem meglepő, hogy a Tigrisek lecsúsztak a rájátszást jelentő helyekről. A tavaly még 3. helyen zárt, de az idei szezont borzalmasan kezdő Katalánok ezzel ellentétes utat járnak be: ha az elmaradt salfordi mérkőzésüket is megnyerik, akkor újra eséllyel pályázhatnak a rájátszásba jutásra.

Warrington Wolves – Hull FC 24-12 (6-6)
Warrington, Halliwell Jones Stadium, 9170 néző
Ezen a mérkőzésen két teljesen ellentétes pályát befutó csapat csapott össze. Az 5. forduló után a Hull FC öt győzelemmel állt a tabella tetején, a Warrington pedig öt vereséggel a tabella alján. Azóta azonban a hulliak csak szenvednek, a Farkasok viszont feltámadtak. Május 16-án egy szoros mérkőzésen Hullban is győztek a Farkasok, és most már egyértelműen ők számítottak esélyesnek. Ennek ellenére a vendégek szereztek az első célt, és a Warrington csak az első félidő végén tudott egyenlíteni. A második félidőben azonban már nem volt kegyelem, ausztrál sztárjai – Michael Monaghan, Chris Hicks és Matt King – vezetésével a hazaiak 11 perc alatt 18 pontot szereztek, és könnyedén győztek. Ezzel a Farkason a legutóbbi kilenc mérkőzésükön a hetedik diadalukat aratták, és már nemcsak, hogy rájátszást érő helyen állnak, hanem a formájukat elnézve már az első négy hely valamelyikét is célba vehetik. A Hull FC viszont idén először nincs az első nyolc között, és a csapat formája alapján kevés az esély, hogy bejusson a rájátszásba.

Wakefield Trinity Wildcats – Harlequins RL 20-18 (10-6)
Wakefield, Belle Vue, 5079 néző
Az idei Super League szezon eddig a meglepetések szezonja volt, de talán ez a két csapat szolgált eddig a legnagyobb a pozitív meglepetéssel. Ugyan a Huddersfield, a Hull KR és a Castleford is a várakozások felett teljesített eddig, de erre könnyen található logikus magyarázat: Huddersfield jól erősített Ausztráliából, a Hull KR és a Castleford pedig már tavaly is tele volt tehetséges fiatalokkal. Ezzel szemben a Vadmacskák és a Bohócok sem nagynevű igazolásokkal, sem válogatott tehetségekkel nem dicsekedhetnek, mégis stabilan letáboroztak az első nyolc hely valamelyikén.
Ahogy bő egy hónapja Londonban, úgy most is szoros és fordulatos mérkőzést vívott a két csapat. Egy perccel a vége előtt még 14-18 állt az eredményjelzőn, amikor a hazaiak ír szélsője, Scott Grix célt szerzett a jobb sarokban: 18-18. A nehéz jutalomrúgás Danny Brough-ra várt, ám a skót nyitó lába nem remegett meg, így a Vadmacskák visszavágtak a májusi 24-17-es vereségükért.

Hull Kingston Rovers – Wigan Warriors 28-36 (16-14)
Hull, New Craven Park, 9007 néző
Május 15-én a kisebbik hulli csapat győzött Wiganben, azóta viszont több meglepő vereséget is elszenvedett a tabella 3. helyén álló gárda. Persze mi ez ahhoz képest, hogy a Wigan, a legdicsőbb múlttal rendelkező európai ligarögbi klub két hete kikapott az abszolút újonc, utolsó Celtic Crusaders otthonában. Ezt a szégyenfoltot valahogy le kellett törölnie a Harcosoknak, és erre – mivel a múlt héten szabadnapos volt a csapat – először a zsúfolásig telt New Craven Parkban jött el a lehetőség. Ebből pedig egy igen látványos és fordulatos mérkőzés kerekedett. Peter Fox két céljával már az 5. percben 10-0-ra vezettek a hazaiak, de amikor az első fél óra végéhez értek a csapatok, már 10-14-re a vendégeknél volt az előny. A félidőben viszont már újra a hulliak vezettek. A mérkőzés a második félidő elején dőlt el, amikor a Harcosok 10 perc alatt három célt szereztek. Összesen 12 célt láthattak a nézők, a hazaiaknál Fox, vendégeknél Phil Bailey és Pat Richards duplázott. A korábban meglepetést meglepetésre halmozó Hull KR hullámvölgybe került, a legutóbbi négy mérkőzésükből hármat elveszített. A wiganiek viszont feljöttek a 8., azaz az utolsó még rájátszást érő helyre. Ha az idei teljesítményükből indulunk ki, akkor nehéz lesz megtartaniuk, viszont ha a játékosállományukat nézzük, akkor még a legjobb négybe is könnyen bekerülhetnek.

A Super League állása:
(a csapatok neve után: játszott mérkőzés, győzelem, döntetlen, vereség, pontkülönbség, pontszám)
1. St Helens 18 15 0 3 +275 30p
2. Leeds 18 13 0 5 +197 26p
3. Hull KR 18 11 1 6 +81 23p
4. Huddersfield 18 11 0 7 +130 22p
5. Harlequins RL 17 10 0 7 +84 20p
6. Wakefield 18 10 0 8 +20 20p
7. Warrington 18 9 0 9 -34 18p
8. Wigan 18 8 0 10 +55 16p
--------------------------------------
9. Hull FC 18 8 0 10 -65 16p
10. Castleford 18 8 0 10 -71 16p
11. Catalans 17 7 0 10 -76 14p
12. Bradford 17 6 1 10 -44 13p
13. Salford 17 5 0 12 -207 10p
14. Crusaders 18 2 0 16 -301 4p

A legeredményesebb pontszerzők:
1. Michael Dobson (Hull KR) 160 pont
2. Kevin Sinfield (Leeds) 159 pont
3. Chris Hicks (Warrington) 148 pont
3. Pat Richards (Wigan) 148 pont

A legeredményesebb célszerzők:
1. Ryan Hall (Leeds) 17 cél
2. Chris Hicks (Warrington) 14 cél
3. Shaun Ainscough (Wigan) 13 cél
3. Leon Pryce (St Helens) 13 cél
szponzor (tag) | 2009. június 23. 19:44:42 | #35
Avatar Csak ma volt időm megnézni a múlt pénteki Huddersfield-Castleford mérkőzést. Nem kertelek: nagyon nem tetszett, amit láttam. A mérkőzés sem volt túl jó, de ez zavart kevésbé. A kommentátorok ténykedése azonban annál inkább. Magyarországon gyakran elkövetik azt a hibát, hogy tapintatból vagy valamiféle félreértelmezett szerénységből nem mondják ki, ha valami rossz, nem merik azt mondani az emberek, hogy én jobban csinálnám. Én most kimondom: ez hibáktól hemzsegő, gyenge színvonalú közvetítés volt. Ha a ligarögbi közvetítések nézettségét javítani akarja a Sportklub, ha népszerűsíteni szeretné ezt a sportágat, akkor ennél sokkal hozzáértőbb kommentátorokra és érdekesebb közvetítési stílusra lenne szüksége.
Topor Csaba, a kommentátor igyekszik, de sajnos továbbra sem ért a ligarögbihez. Próbált a neten böngészni, onnan adatokat, érdekességeket felolvasni, azonban ezt bántóan sok hibával tette, és teljesen valótlan dolgokat mondott. Ez önmagában még persze nem lenne baj, hiszen azért van mellette Bálint István, a szakkommentátor, hogy segítsen neki, ha kell, kijavítsa. Csakhogy ő sem ért a sportághoz, egyáltalán nem ismeri a játékosokat és a klubokat, sajnos néha még a szabályokban is téved. Így aztán egymást érték a tévedések.

Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, íme néhány példa:

„Cudjoe életveszélyes, láttuk a világbajnokságon is őt.” (Topor Csaba)
Leroy Cudjoe tényleg remek szélső, de még soha nem volt válogatott, így a világbajnokságon sem láthatta őt senki.

„Brett Hodgson 2005-ben Grand Finalét (sic!) nyert még az NFL-ben […] és hát 2002-ben és 2005-ben is ő volt az év játékosa az NFL-ben. Azt mondják, hogy az utóbbi évtized legjobb fullbackje.” (Topor Csaba)
A finálén és az NFL-en gyorsan lépjünk túl, nem ez a lényeg. Hodgsont soha nem választották az év játékosának az NRL-ben – fogalmam sincs, hogy honnan szedte ezt a kommentátor. 2005-ben, amikor valóban bajnok lett, akkor is „csak” az év fullbackje volt. Hodgson tényleg nagyon jó, de az év játékosa 2002-ben a legendás Andrew Johns, 2006-ban pedig napjaink legjobb sarkazója, Cameron Smith volt. Ami pedig az elmúlt évtized legjobb fullbackjét illeti, az Billy Slater. Ha valaki szerint nem ő, akkor Kurt Gidley vagy Anthony Minichiello. Esetleg Darren Lockyer. Brett Hodgson csak utánuk jöhet.

Gyorsan kiderült, hogy a Hodgson témában a kommentátor nem várhatta a szakkommentátor segítségét, mivel ő a mérkőzés vége felé kijelentette David Hodgsonról:
„Neki van egy másik motivációja is, neki ki kell törni a bátyja árnyékából.” (Bálint István)
Hú, ez erős… Brett Hodgson valóban idősebb, mint David, csakhogy Brett ausztrál, míg David angol. Idén játszanak először egy csapatban, semmi közük egymáshoz, csak névrokonok.

És volt még ennél durvább hiba is:
„Úgy, ahogy van nem létezik a Huddersfield Giants bal oldala. Pedig ott van egy Ade Gardner, a világ egyik legjobb balszélsője. Labdához nem ért.” (Topor Csaba)
Ebből annyi biztos igaz, hogy Gardner labdához nem ért a meccsen. Ő ugyanis a St Helens csapatában játszik… Az már ehhez képest jelentéktelen tévedés, hogy a világ egyik legjobbjának nevezték. Gardner angol válogatott, tavaly ő vitte a legtöbb célt a bajnokságban, ennek ellenére még a Super League legjobb szélsői között sem szokták emlegetni, nemhogy a világ legjobb szélsői között. Jó szélső, aki kiváló centerek mellett játszik az egyik legjobb csapatban – nem csoda hogy sok célt visz. De ennyi, nem több.

Amikor a márciusi Castleford-Hudersfield meccs kapcsán egyszer már kritizáltam a közvetítést, akkor az ellen is berzenkedtem, hogy a kommentátor és a szakkommentátor is azt hitte, hogy a Castleford az esélyes. Talán erre is akartak válaszolni, amikor az alábbiakat mondták:
„A Tigers a legutóbb 9. volt, a Giants a 12. […], az elmúlt 4 évben a 12. helyen volt, sőt volt, hogy visszaminősítették őket alacsonyabb osztályba. A Tigersnek azért 9., 10., 6., 5. hely, ők úgy inkább a középmezőnyben, jó néhányszor bejutottak a rájátszásba is. (Topor Csaba)
„Ezért is volt valamikor márciusban, hogy közvetítettük a mérkőzést, hogy én a Castlefordot tartottam esélyesebbnek.” (Bálint István)
Amikor ezt hallottam, nem is értettem, hogy lehet ekkorát tévedni. A Castleford tavaly 12., azaz utolsó volt, csak a Super League bővítése miatt nem esett ki. Előtte a másodosztályban játszott, azelőtt 11. volt és kiesett, azelőtt a másodosztályban játszott. Dehogy középmezőny, tipikus liftező csapat. Ezzel szemben a Huddersfield az elmúlt 4 évben egyszer sem volt 12., tavaly 10., tavalyelőtt 5., előtte 9., előtte 8. volt.
Aztán rájöttem, hogy a kommentátor fordítva nézett a neten egy táblázatot: nem a Super League legutóbbi, hanem a legelső éveit nézte. Mert 1996 és 1999 között a Castleford valóban a 9., 10., 6. és 5. helyeken végzett, a Huddersfield pedig az első Super League szezonjaiban, 1998 és 2001 között valóban 12., 14., 12. és 12. volt.
Durva, hogy valaki ennyire elnéz valamit, de még durvább, hogy a szakkommentátor ezt a teljesen fals adatsort azonnal érvként használja. Fogalma sem volt az egészről…

Ahogy sajnos még azt is mindig elrontja, hogy még mindig azt nézi, hogy ki vitte be a labdát a védekező csapat célterületére. Pedig ha ott leviszik a labdát vivő játékost, akkor teljesen mindegy, hogy hogyan került oda a labda: rúgás jön kifelé a célvonalról. Ezt is leírtam a márciusi kritikámban, de úgy látszik hiába.

Tudom, hogy nagyon kritikus vagyok ebben a hozzászólásomban. Biztos van, aki azt gondolja, hogy nem szép ez, főleg nem tőlem. Szerintem azonban az a nem szép, hogy ennyire súlyos tévedések hangzanak el, miközben hasznos és lényegi információk szinte egyáltalán nem.
Nagy örömömre immár négy hónapja közvetíti a Sportklub a Super League-et. Azonban ideje lenne túljutni szükségszerű gyermekbetegségeken. A kommentátoroknak is volt elég idejük megismerni ezt az új sportágat, tőlük is többet vár már el a néző ennyi mérkőzés után. A szakkommentátoroktól pedig érthetően sokkal többet. Szakkommentálást.
szponzor (tag) | 2009. április 15. 18:30:23 | #34
Avatar Eddig idén mindkét nagy ligarögbi bajnokság elkényeztet minket, kiegyenlített erőviszonyok és kiélezett mérkőzések jellemzik az NRL és a Super League küzdelmeit is. A Super League Húsvét hétfői, 9. fordulója is beleillett ebbe a képbe: volt meglepő bajnokverés, fordítás vesztett állásból, tovább szárnyaló és tovább szenvedő csapatok.

8731 néző előtt: Hull KR – Huddersfield Giants 8-30 (8-10)
A hazaiak két gyors céllal még vezettek a 20. percben, de az első félóra végére a vendégek megfordították az eredményt, és a második félidőben lesöpörték a hulliakat. Míg a hazaiaknál Michael Dobbson meglepő módon mindkét jutalomrúgását kihagyta, a vendégeknél Brett Hodgson 4 jutalomrúgást és 1 büntetőt is gólra váltott, így 80 pontjával már vezeti a pontszerzők listáját – éppen Dobsonnal holtversenyben. A Huddersfield szurkolói számára jó hír, hogy David Hodgson szokás szerint célt szerzett, így a bajnokságban már 7-nél tart, míg az alig 19 éves center, Michael Lawrence 2 céllal járult hozzá a győzelemhez, amellyel az Óriások már másodikak a táblázaton. Az ausztrál sikeredző, Nathan Brown számára csak az okozhat gondot a vasárnapi, Leeds elleni rangadó előtt, hogy az újonnan igazolt ausztrál irányító, Liam Fulton egy magas fogás után sántikálva jött le a pályáról.

14 381 néző előtt: Leeds Rhinos – Salford City Reds 20-30 (6-16)
A szezon meglepetését okozta az újonccsapat azzal, hogy 1977 óta először győzött a bajnok leedsiek otthonában. Úgy tűnik, hogy gödörbe került a bajnokcsapat, hiszen miután kiesett a Challenge Cupból, a bajnokságban is zsinórban a második vereségét szenvedte el, ráadásul úgy, hogy igazából egy percig sem volt esélye. Már negyedóra után 10-0-ra vezettek a vendégek, és ezt meg is őrizték a meccs végéig. A mezőny legjobbja a Salford pápua új-guineai válogatott fogója, John Wilshere volt, aki amellett, hogy a mérkőzés első célját szerezte, 4 jutalomrúgást és 1 büntetőt is értékesített. Célt szerzett a vendégeknél a veterán, 33 éves Robbie Paul is – az új-zélandi nyitó 1996 és 2004 között a sikert sikerre halmozó Bradford csapatkapitánya volt. Úgy látszik, hogy a tíz nappal ezelőttig csak vergődő Salford a hulli Challenge Cup győzelmével rátalált a siker útjára, és az azóta lejátszott két Super League mérkőzését is megnyerte. Szombaton azonban nehéz feladat vár a Vörösökre, hiszen a hasonló szériát futó Katalánok otthonába látogatnak. A Leedsre talán még keményebb dió vár, a vergődő Orrszarvúknak Huddersfieldben kellene újra magukra találniuk – ha ismét kikapnak, akkor a középmezőnyben találják magukat!

13 684 néző előtt: St Helens – Hull FC 44-22 (22-6)
A Szentek 9 célt szerezve intézték el a hulliakat: a 20. percben már 20-0 állt az eredményjelzőn. Az elmúlt két hónap alapján úgy tűnik, hogy Mick Potter St Helensben is kiváló munkát végez, és a Szentek kiemelkednek a mezőnyből. Úgy nyerik a rangadókat és aratják a fölényes győzelmeket, hogy nincs is igazán jó rúgójuk: most is Sean Long és a fiatal Kyle Eastmond a 9 jutalomrúgásból csak 4-et értékesített. A Hull FC viszont a ragyogó idénykezdet után teljesen kipukkadt, 5 győzelmüket – a Challenge Cup kiesést is beleszámítva – 5 vereség követte, és ha így folytatják, akkor idén sem jutnak a rájátszásba. A hétvégén mindkét csapatra nehéz ellenfél vár, az idény két meglepetéscsapatával találkoznak majd: a St Helens Castlefordban igazolhatja, hogy nincs ellenfele, míg a hulliaknak hazai pályán a ragyogó formában lévő Wakefield ellen kellene talpra állniuk.

8202 néző előtt: Warrington Wolves – Castleford Tigers 6-28 (0-6)
Hiába várom, hogy gyalázatos idénykezdetük után magukhoz térnek a Farkasok, és hiába jósoltam, hogy előbb-utóbb ki fognak dőlni a Tigrisek, egyelőre egyik sem következett be: a Tigrisek felfalták a Farkasokat. Az egészen sima vendégsiker elemzése helyett inkább tekintsünk előre: vasárnap a Warrington a szintén csak szenvedő Bradford otthonában javíthat – tavaly még az 5. és 6. helyen végzett ez a két csapat, most pedig az utolsóelőtti helyeken szerénykednek –, míg a Castleford a St Helens ellen bizonyíthatja, hogy valóban sokra hivatott gárda.

3009 néző előtt: Celtic Crusaders – Harlequins RL 18-40 (6-18)
Azt hiszem, hogy a szezon eddigi mérkőzései alapján kijelenthetjük, hogy igaza volt annak a nagy számú bírálónak, akik felháborodtak, hogy a Super League vezetői a 12-ről 14 csapatosra bővítés során a Widnes Vikings helyett a Celtic Crusedersnek adtak indulási jogot. A Kereszteslovagok csak a pofozógép szerepét töltik be a bajnokságban, szép lassan a nézők is elmaradoznak a mérkőzéseikről, így pedig teljesen hiú ábránd, hogy rajtuk keresztül a ligarögbi meg tudja vetni a lábát Walesben. A londoni Bohócok is egészen simán nyertek Bridgendben, Danny Orr és Luke Dorn is 2 célt szerzett, amivel mindketten feljebb kúszhattak a pontszerzők és a célszerzők listáján. Vasárnap sokkal nehezebb mérkőzés vár a Harlequinsre, amikor a Hull KR-t fogadja majd, míg a walesiek Wiganbe utaznak, és alighanem újabb súlyos vereséggel térnek majd haza.

6516 néző előtt: Wakefield Trinity Wildcats – Bradford Bulls 24-22 (18-10)
Csak a pontszerzőket nézve úgy tűnhet, hogy az döntött a két nyugat-yorkshire-i csapat mérkőzésén, hogy amíg a hazai Danny Brough mind a négy jutalomrúgását értékesítette, addig a vendégeknél Paul Sykes egyet elhibázott. Valójában azonban csak az első félidő volt szoros, amikor Steve Menzies 2 célt szerzett, és azokkal kétszer is előnyhöz juttatta a Bikákat – úgy tűnik, hogy a veterán ausztrál csillag irányítóként is megállja a helyét, nem rajta múlik, hogy csapata bukdácsol. A Vadmacskák még az első félidőben fordítottak, és a második félidő elején elhúztak. A Bradford már csak feljönni tudott, az utolsó perceket izgalmassá is tette, de ismét vereséget szenvedett. A Bikák hétvégén a Warrington ellen javíthatnak majd gyászos mérlegükön, míg a Wakefield formáját elnézve a Vadmacskák Hullba is győzelmi esélyekkel mennek.

9490 néző előtt: Catalans Dragons – Wigan Warriors 40-24 (22-14)
A SportKlubnak hála mindenki láthatta, hogy a formába lendült Katalánok ausztrál légiósaik vezetésével 10 pontos hátrányból fordítva győzték le a Harcosokat. Szombaton a szintén kiváló szériát futó Salford érkezik Perpignanba, valószínűleg akkor is kiváló mérkőzést láthatnak majd a francia szurkolók, míg a wiganiek vasárnap a Celtic Cruseders ellen célfesztivállal felejtethetik el ezt a vereséget a szurkolóikkal.

A Super League állása:
(a csapatok neve után: játszott mérkőzés, győzelem, döntetlen, vereség, pontkülönbség, pontszám)
1. St Helens 9 8-1 +119 16p
2. Huddersfield 9 7-2 +103 14p
3. Leeds 9 6-3 +81 12p
4. Wakefield 9 6-3 +51 12p
5. Castleford 9 6-3 +34 12p
6. Hull KR 9 513 +41 11p
7. Harlequins 8 5-3 +68 10p
8. Hull FC 9 5-4 +11 10p
--------------------------------------
9. Wigan 10 3-7 -15 6p
10. Catalans 9 3-6 -54 6p
11. Salford 9 3-6 -149 6p
12. Bradford 8 215 -44 5p
13. Warrington 9 2-7 -123 4p
14. Crusaders 8 –8 -123 0p

A legeredményesebb pontszerzők:
1. Brett Hodgson (Huddersfield) 80 pont
1. Michael Dobson (Hull KR) 80 pont
3. Kirk Dixon (Castleford) 76 pont

A legeredményesebb célszerzők:
1. Shaun Ainscough (Wigan) 9 cél
2. Peter Fox (Hull KR) 8 cél
2. Ryan Hall (Leeds) 8 cél
szponzor (tag) | 2009. április 14. 10:55:22 | #33
Avatar A SportKlub következő ligarögbi közvetítése a Bradford-Leeds mérkőzés lesz csütörtök este 20.45-kor. Ezt másnap, péntek délelőtt 11.15-kor, majd péntekről szombatra virradó éjjel 1.30-kor is megismétlik majd. Az eredményt ugyan már mindenki tudhatja, és pár mondatos felvezetőt is írtam róla korábban, de mivel nem akármilyen rangadóról van szó, talán hosszabb ajánlót megér ez a találkozó.

A Bradford Bulls és a Leeds Rhinos összecsapása mindig nagy rangadónak számít a Super League-ben. Ennek több oka is van.
Bradford és Leeds is Nyugat-Yorkshire megyében, a ligarögbi fellegvárában fekszik, alig 15 kilométerre egymástól (Leedsben közel 800 ezren, Bradfordban majdnem 500 ezren élnek, a két várost is magában foglaló leedsi agglomerációban 3 millióan). Nagy a rivalizálás a két csapat között, amit bizonyít, hogy a Bikák legnézettebb hazai Super League mérkőzéseinek listáján az első hat helyen a leeedsiek elleni meccsek állnak (a legnézettebb bradfordi Super League mérkőzés az Orrszarvúk 1999-es vendégjátéka volt 24 020 nézővel), sőt, ezen a listán az első 10-ből 9 Bradford-Leeds találkozó. Ezekhez képest most Nagypénteken a 14 554 néző kifejezetten kevésnek számít – ennek oka a hazaiak idei gyenge szereplése lehet.
A másik ok, amiért ez mindig rangadó, az, hogy a bajnokság két tradicionális élcsapata csap ilyenkor össze. A Super League 14 éves történetében eddig csak négy klub tudott bajnokságot nyerni: a Wigan Warriors és a St Helens mellett ez a kettő. Érdekes, hogy bár nagy szurkolótáborral rendelkező és nagy múltú klubok – ott voltak 1895-ben a ligarögbit megalapító 22 klub között –, a Super League előtt sem a Bradford, sem a Leeds nem tartozott a legeredményesebb csapatok szűk elitjébe: mindkettő csak 3-szoros bajnoknak vallhatta magát. A Super Leage-ben viszont a Bradford már 4-szer is (1997, 2001, 2003, 2005), a Leeds pedig 3-szor is (2004, 2007, 2008) bajnok lett.

A Leeds Rhinos története legszebb éveit éli, hiszen az elmúlt két bajnokságot megnyerte a csapat, és bombaerős kerete tele van válogatott játékosokkal. Az idei bajnokságban is kiválóan szerepelt eddig, csak a St Helens, napjaink másik élcsapatának otthonában szenvedett vállalható vereséget, a többi találkozóját hozta. A bradfordi derbire azonban mégis rossz előjellel érkezett a bajnokcsapat, hiszen a múlt hétvégén hazai pályán szenvedett vereséget és esett ki a Challenge Cupból a St Helens ellen.
A javításhoz elvileg minden adott volt, hiszen az Orrszarvúk szinte mindegyik sztárja pályára léphetett pénteken – csak két szélső, az ausztrál Scott Donald és az angol válogatott Lee Smith maradt ki sérülése miatt. Az ezúttal benevezett 17 leedsi játékos közül az őszi világbajnokságon is ott volt az angol válogatott kezdőcsapatában a center Keith Senior, az irányító Danny McGuire, a nyitó Rob Burrow, a pillér Jamie Peacock, a második soros Jamie Jones-Buchanan és az összefogó Kevin Sinfield. Szintén ott volt a VB-n a két szamoai támadó, Kylie Leuluai és Ali Lauitiiti, és csak sérülése miatt maradt ki a világbajnok Új-Zéland keretéből a fogó Brent Webb. Az alig 21 éves szélső, Ryan Hall is zörget már az angol válogatott kapuján, 7 céljával idén ő a Leeds legeredményesebb célszerzője. Az ezúttal csereként pályára lépett Danny Buderus pedig elvileg a tél legnagyobb igazolása, hiszen a 31 éves ausztrál sarkazó sokszoros ausztrál válogatott és State of Origin játékos, az ausztrál és az új-dél-walesi válogatott csapatkapitánya is volt, 2001-ben a Newcastle Knights csapatával NRL bajnok, 2004-ben pedig az év játékosa az NRL-ben. Sérülései miatt eddig a Super League-ben még nem tudta megmutatni valós tudását, de, hogy milyen sokat várnak tőle, azt mutatja, hogy a szezon előtt a bukmékerek őt tartották a legesélyesebbnek a Man of Steel, azaz a Super League év játékosa címre.
Két leedsi játékos számára is különleges mérkőzés volt a bradfordi fellépés. A válogatott és az Orrszarvúk csapatkapitánya, Jamie Peacock 100. fellépésére készült a Leeds kék-sárga mezében, ráadásul egykori csapata otthonában. A leedsi születésű Peacock 1999 és 2005 között a Bikák játékosa volt, és Bradfordban lett világklasszis. 3 bajnoki címet, 2 Challenge Cupot, 2003-ban Man of Steel címet nyert a Bikák mezében, a 2005-ös idényben csapatkapitány is volt. 2005-ben, éppen a Leeds ellen megnyert Super League döntő után hagyta el Bradfordot, és igazolt szülővárosa csapatába.
Más okból volt fontos a múlt pénteki mérkőzés Burgess család számára. A Leeds 22 éves, ezúttal csereként szóhoz jutó pillérje, Luke Burgess 20 éves öccse, a Bradfordban játszó Sam Burgess ellen lépett pályára – Sam, aki összefogót játszott a Bikáknál, egyébként már a válogatottban is bemutatkozott. A Burgess családban négy fiú van, a két kisebb testvér, az iker Thomas és George még nem profi játékos.

A Bradford Bulls a 2000-es évtized első felében élte fénykorát. Fantasztikus játékosok alkották akkor a keretet, mára azonban a 2005-ös utolsó bajnokcsapatból csak Paul Deacon és Jamie Langley maradt meg hírmondónak – azonban sérülésük miatt ők sem léphettek pályára pénteken. Az akkori csapatkapitány Jamie Peacock – ahogy már fentebb szó volt róla – a Leedshez szerződött, a 2005-ös döntő legjobbjának választott Leon Pryce a St Helenshez, Adrian Morley pedig a Warringtonhoz. A sikeredző, Brian Noble 2006-ban a Wiganhez távozott, és vitte magával a pillér Stuart Fieldent is – ez volt egyébként a Super League történetének legdrágább átigazolása: a Warriors 450 ezer fontot fizetett Fielden játékjogáért. Ugyanebben az évben távozott Paul Robbie, a kezdőcsapatból kiszorult új-zélandi nyitó is, aki 1997 és 2004 között a Bikák csapatkapitánya volt. 2007-ben hagyta el a klubot a skót sarkazó, Ian Henderson, aki az NRL-be igazolt a New Zealand Warriorshoz, az ausztrál center, Ben Harris, aki hazatért a North Queensland Cowboyshoz, és a legendás szélső, Leslie Vainikolo, aki a ligarögbiről az uniósra váltott, és a Gloucesterhez szerződött. (A tongai születésű, új-zélandi válogatott szélső a Bikák mezében játszott 152 tétmérkőzésén 149 célt ért el, és két egészen elképesztő Super League rekordot is tart: a 2004-es szezon alapszakaszában 36 célt szerzett, 2005-ben pedig a Hull FC ellen egyetlen meccsen 6-ot. Az uniós rögbiben viszont Vainikolo – oly sok más, rögbi kódot váltó elődjéhez hasonlóan – nem tudott ugyanekkora sztár lenni, a bíztató kezdet után – egy meccsen 5 cél és angol válogatottság – ebben a szezonban már a Gloucester kezdőcsapatába sem mindig fér be.) Végül a 2005-ös bajnokcsapat tagjai közül most télen igazolt el a kiöregedő walesi irányító, Iestyn Harris, most váltott az uniós rögbire és szerződött Bathba az új-zélandi center, Shontayne Hape, és most fejezte be pályafutását a szintén új-zélandi pillér, Joe Vagana.
Hogy mennyire a közelmúltban élte fénykorát a bradfordi ligarögbi, azt mutatja a 2007-ben megválasztott Bradford Bulls Évszázad Csapata is, amelynek 13 játékosából 6-an a 2005-ös bajnokcsapatnak is tagjai voltak.
A Bradford Bulls Évszázad Csapata:
1 Keith Mumby,
2 Jack McLean,
3 Ernest Ward,
4 Shontayne Hape,
5 Lesley Vainikolo,
6 Robbie Paul,
7 Paul Deacon,
8 Stuart Fielden,
9 Jimmy Lowes,
10 Joe Vagana,
11 Trevor Foster,
12 Karl Fairbank,
13 Ken Traill;
edző: Brian Noble.
2005 óta az egyre gyengülő keret egyre gyengébb eredményeket ért el a bajnokságban. 2006-ban az alapszakaszt a 4. helyen zárták a Bikák, majd a rájátszásban két győztes mérkőzés után az elődöntőben estek ki a Hull FC ellen. 2007-ben a 3. helyen zártak, de már a rájátszás első körében elbuktak a Wigan ellen. Tavaly 14 győzelemmel és 13 vereséggel az 5. helyen fejezték be az alapszakaszt, majd a rájátszásban első körében ismét a Wigan jelentette a végállomást.
Ősszel jelentős erősítéseket terveztek Bradfordban, hogy újra a bajnoki címért indulhasson harcba a csapat. Ez azonban csak részben sikerült, mivel az érkezők között egyedül Steve Menzies a nagy név. Menzies – bár igazán nagy egyéni elismerésben soha sem részesült – igazi legenda: 349 mérkőzésen 180 célt szerzett az NRL-ben, illetve annak jogelődjeiben, és ugyan már elmúlt 35 éves, de még mindig kiváló játékos, amit bizonyít, hogy tavaly októberben a Manly színeiben célt szerzett az NRL döntőjében, és bajnoki címmel búcsúzott az NRL-től. A másik kiszemelt ausztrál válogatott játékos, a Cronullától balhéi miatt távozni kényszerült Greg Bird nem kapott brit munkavállalási engedélyt, így az ő szerződtetése nem sikerült – Bird végül a Catalans Dragons-ban kötött ki (a francia hivatalok nem olyan szigorúak, mint a britek – és ennek én, mint a Katalánok szurkolója, nagyon örülök).
Az idei szezonnak tehát nagy elvárásokkal, de a korábbinál semmivel sem erősebb kerettel vágtak neki a Bikák, hogy aztán nagyon gyorsan szembesüljenek a valós erőviszonyokkal. A Leeds elleni meccsig lejátszott 6 találkozójukon 1 győzelmet (a Catalans Dragons ellen Perpignanban), 1 döntetlent és 4 vereséget tudtak felmutatni, és hazai pályán még nyeretlenek voltak. Mindenki láthatta a SportKlubon is a Bradford vesszőfutását, hiszen a csatorna közvetítette a wigani mérkőzésüket, amikor a Harcosok átrobogtak a Bikákon – az egyetlen értékelhető megmozdulás a Bulls játékositól azon az estén Menzies gyönyörű passza volt az egyik vendég cél előtt. Ráadásul a Leeds mérkőzés előtti hétvégén a Challenge Cupból is kiesett a Bradford, méghozzá nem akármilyen körülmények között. A második félidő elején már 26-0-ra vezettek a Bikák Perpignanban, és úgy tűnt, hogy még simábban nyernek, mint a pár héttel korábban ugyanott a bajnokijukon. Akkor azonban feltámadtak a Katalánok, 26 perc alatt 7 célt szereztek, és 40-38-ra megnyerték a mérkőzést – ez volt minden idők legnagyobb fordítása a Challenge Cupban. Így aztán a Bikák nem éppen bíztató előjelekkel és nem túl fényes hangulatban fogadták a bajnokcsapatot.
A Bradford esélyeit tovább csökkentette, hogy meghatározó játékosait volt kénytelen nélkülözni sérülés miatt. A csapatkapitány Paul Deacon Perpignanban megszerezte 2500. pontját a klub színeiben – ezzel természetesen a Bulls történetének legeredményesebb játékosa –, de ez nem csak a kiesés miatt nem boldogította, hanem azért sem, mert térdsérülést szenvedett. A csapatkapitány-helyettes, az ausztrál Glenn Morrison már korábban megsérült, így ideiglenes jelleggel David Lynch, az egyik pillér lett a csapatkapitány. Ugyancsak sérülés miatt nem játszhatott az összefogó Jamie Langley, a szamoai válogatott második soros, David Solomona, és a sarkazó Wayne Godwin sem, akinek a Wigan ellen tört el a lába.
A sérülések miatt fel kellett forgatni a felállást is: az eredetileg inkább irányítót játszó ausztrál Ben Jeffries lett a nyitó és Menzies ment a helyére irányítónak – ő hosszú karrierje során sok poszton megfordult már, de irányító csak egészen ritkán volt. Deacon hiányában a kapura rúgások Paul Sykesra maradtak: a 27 éves center bradfordi nevelés, de 2002 és 2007 között a Harlequins játékosa volt, tavaly tért vissza nevelőegyesületébe. A védősorban Sykes és a fidzsi válogatott szélső, Semi Tadulala mellett két fiatalabb játékos is szóhoz jutott: a fogó Dave Halley és a szélső Rikki Sheriffe. A 22 éves, walesi Halley saját nevelésű játékos, akit tapasztalatszerzés céljából a szezon elején egy hónapra kölcsönadtak a sérüléshullámtól sújtott Wakefieldnek, ahol mindjárt az idény első meccsén 2 célt szerzett. Végül 4 céllal tért vissza a kölcsönadásból Bradfordba, ahol már a kezdőcsapatban számolnak vele. A 25 éves Sheriffe ugyancsak bradfordi születésű, de ő öt klubban is megfordult, mire idén télen visszatért szülővárosa csapatába. Sheriffe-fel együtt érkezett a télen a Harlequinstől a hozzá hasonlóan színes bőrű Michael Worrincy is. A 23 éves, kiváló alkatú, a szurkolók által – Pelé mintájára – Fekete Gyöngyszemnek nevezett támadó ezúttal a cserepadon kapott helyet új csapatában.

A sztárokkal teletűzdelt bajnokcsapattal szemben ezer sebből vérző, sérülésektől tizedelt, felforgatott Bradford állt ki, amelyet azonban fűtött a bizonyítás és az ősi ellenfél legyőzésének vágya. Hogy ebből mi sült ki, azt már tudjuk, de csütörtök este meg is nézhetjük.
szponzor (tag) | 2009. április 09. 13:35:27 | #32
Avatar Mivel eddig DDT sem kapott választ, én is rákérdezek arra, hogy miért nincs Super League közvetítés a héten a SportKlubon? Kiváló rangadókat játszanak, de ezek közül csak a Bradford-Leeds találkozót láthatjuk egy hét késéssel, jövő csütörtökön - már ha lehet hinni a TV-újságnak -, amikor közben már egy újabb forduló is lemegy majd hétfőn. Tudom, hogy Magyarországon a ligarögbi csak szűk réteget érdekel, és örülök, hogy egyáltalán a SportKlub műsorára tűzte a Super League-et. Viszont annyian talán egy hangulatos Wigan-St Helens meccset is megnéznének, mint a Bundesliga 2-es Greuther Fürth-Hansa Rostock és Oberhausen-Nürnberg találkozók harmadszori ismétlését, vagy a sehol sem jegyzett Ingolstadt és Wiesbaden szombat este csúsztatva adott mérkőzését.
szponzor (tag) | 2009. április 09. 12:59:55 | #31
Avatar Aki rendszeresen olvassa a topikot, az már észrevehette, hogy mániám a nézőszámok kérdése. Úgy látszik, hogy van bennem egy adag statisztikus hajlam – remélem nagyon nem untatok vele senkit sem. Az alábbi vissza- és előretekintésben is szerepelnek nézőszámok.

Csak részben sikerült a rekorddöntés a múlt hétvégén a Challenge Cupban. Ahogy korábban is írtam, a kupa negyedik fordulójában eddig a legtöbb néző 71 961 volt, még 1995-ben, és a negyedik forduló valamelyik meccsén is szintén abban az évben voltak a legtöbben, 16 095-en a Leeds-Bradford rangadón. Az össznézőszám tekintetében továbbra is él a ’95-ös rekord: idén a negyedik forduló mérkőzéseit 68 315-en látták a stadionokban. Ez mérkőzésenként 4269 főt jelent, ami annak tükrében nem rossz, hogy a 16 meccsből 9-et másod- és harmadosztályú osztályú csapatok otthonában rendeztek. A Leeds-St Helens mérkőzésen viszont – ahogy azt várni lehetett – nézőcsúcs született: 17 689-en látták a helyszínen, hogy a címvédő vendégek 22-18-ra legyőzték a hazai bajnokcsapatot. Ezzel tovább tart a St Helens három és fél éves veretlenségi sorozata a kupában – utoljára a 2005-ös elődöntőben kapott ki a Hull FC-től –, és Cunninghamék jó úton haladnak afelé, hogy zsinórban negyedszer emeljék magasba a Challenge Cupot.

A Challenge Cup ötödik fordulójának párosítása - mérkőzéseket majd május 9-én és 10-én rendezik:
Gateshead-Oldham
Batley-Salford
Castleford-Halifax
Featherstone-Warrington
St Helens-Catalans Dragons
Huddersfield-Rochdale
Hull KR-Sheffield
Wakefield-Wigan
Ennél nehezebb már nem lehetett volna kedvenc Katalánjaim sorsolása: ha St Helensben is győzni tudnak, akkor bátran kijelentem, hogy megnyerik a kupát - erre sajnos minimális az esély.
A keretek erősségét és a jelenlegi formákat elnézve úgy gondolom, hogy érik a St Helens-Huddersfield döntő, bár ehhez még a többi állva maradt Super League csapatnak is lesz néhány szava.

Ma és holnap rendezik a Super League 8. fordulóját, méghozzá három igazi, tradicionális rangadóval.
Ma este a Wigan Warriors fogadja St Helenst, azaz a talán legnagyobb hagyományokkal rendelkező klub játszik a közelmúlt és a jelen legsikeresebb csapatával. Észak-Angliában óriási az érdeklődés a mérkőzés iránt, telt házat, legalább 24 ezer nézőt várnak. A Wiganben ma mutatkozik be a Warringtontól igazolt, 29 éves válogatott center, Martin Gleeson. Érdekesség vele kapcsolatban, hogy wigani születésű, de mivel a családjával 10 éves korában Ausztráliába költözött, soha nem játszott szülővárosa csapatában. Viszont a St Helensben három szezonon át közönségkedvenc volt, mielőtt 200 ezer fontért Warringtonba igazolt – ez ligarögbiben, ahol a játékosok ki szokták tölteni a szerződésüket, ezért ritka a szerződésből kivásárlás, óriási összegnek számít. A hét elején 100 ezer fontért plusz a kiváló fogó, Richie Mathers játékjogáért szerezte meg a Warriors, és most egykori klubja ellen mutathatja meg, hogy megért ennyit. Az biztos, hogy Gleesonnal még jobb lett a Wigan védősora – amelyet pedig a Bradford elleni sima győzelem után már jómagam is dicsértem –, de hogy ez a Szentek ellen elég lesz-e a győzelemre, az kérdéses.
Holnap este a másik két észak-angliai nagycsapat is összecsap: a Bradford Bulls fogadja a Leeds Rhinost. Mindkét klub kiesett vasárnap a Challenge Cupból, így már csak a bajnokság maradt nekik. A hazaiak azonban eddig a Super League-ben is csak szenvedtek, egy újabb vereséggel akár az utolsóelőtti helyre is visszacsúszhatnának, ami ahhoz képest, hogy a szezon előtt a Leeds és a St Helens trónfosztását tervezték Bradfordban, a legvisszafogottabban is csalódásnak minősíthető. Éppen ezért a Bulls edzőjének, Steve McNamarának az állása is a tét holnap este. A feladatot nehezíti, hogy a hazaiak csapatkapitánya, Paul Deacon térdsérülése miatt hiányozni fog. Pedig az apró termetű nyitóra, aki vasárnap megszerezte 2500. pontját a Bikák mezében, nagy szükség lenne a bajnok ellen. Már csak azért is, mert ugyan a Leeds a bajnokságban és kupában is kikapott a St Helenstől, de a többi csapat számára eddig idén verhetetlen. A mérkőzés külön érdekessége, hogy összecsaphat a két Burgess fivér: a 20 éves, válogatott Sam a Bikák, a 22 éves Luke pedig a Leeds egyik pillérje.
A két rangadó között, holnap kora délután kerül sor a hulli városi derbire, amire teljesen eltérő előjelekkel érkezik a két csapat. Az ezúttal pályaválasztó, népszerűbb Hull FC ragyogó idénykezdet után gödörbe került, két bajnoki vereséggel és kupakieséssel a háta mögött próbál talpra állni. A Hull KR ezzel szemben kiváló formában van, legutóbbi öt bajnokijából négyet megnyert, és pénteken a kupában is simán továbblépett. Két fiatal sztárja vezeti a Super League statisztikáit: a már a válogatottban is bemutatkozott, 24 éves szélső, Peter Fox 7 céllal a legeredményesebb célszerző, a 23 éves ausztrál nyitó, Michael Dobson 28 góllal a legeredményesebb rúgó és egyben 74 ponttal a legeredményesebb pontszerző. Mindezek alapján valószínűnek látszik, hogy a KR győz és megelőzi a táblázaton az FC-t, ám egy városi derbi mindig kiszámíthatatlan.
Mivel mindhárom említett rangadón magas nézőszám várható, ezért sokan úgy vélik, hogy a nagycsütörtöki és nagypénteki forduló megdönti a nézőcsúcsot. Eddig a Super League legnézettebb fordulója a 2007-es idény 25. fordulója volt 78 917 nézővel. Ma és holnap, lehet, hogy még többen látogatnak ki a stadionokba (a teljes képhez azért hozzátartozik, hogy másfél éve az a közel 79 ezer néző még 6 mérkőzésen jött össze, míg idén már 7 találkozó van egy fordulóban – bár a Harlequins hazai meccse most sem sokat fog hozzátenni az össznézőszámhoz).
szponzor (tag) | 2009. április 05. 18:59:12 | #30
Avatar Ezen a hétvégén nincsenek mérkőzések a Super League-ben, így a SportKlub sem közvetített ligarögbit. Bajnoki forduló helyett azonban talán még fontosabb mérkőzéseket játszottak és játszanak: most tartják a Challenge Cup negyedik fordulóját. Az egyenes kieséses sorozat a legjobb 32 között jár, ebben a körben csatlakoznak a Super League klubok a mezőnyhöz, így minden európai élcsapat pályára lép vagy lépett.
A Challenge Cupot 1896, azaz a ligarögbi létrejötte óta rendezik meg, tudomásom szerint a labdarúgó FA Cup után a második legrégebbi folyamatosan megrendezett kupasorozat a csapatsportágakban. A presztízse is ennek megfelelő: minden európai ligarögbi klub vágya, hogy bejusson a döntőbe, amelyet több mint 80 000 néző előtt a Wembley stadionban szoktak játszani. Az elmúlt három évben a St Helens nyerte meg a kupát, 2006-ban a Huddersfield Giants, tavalyelőtt a Catalans Dragons, tavaly pedig a Hull FC ellen diadalmaskodva a döntőben.
Mivel öt párosításban is Super League klubok küzdenek a továbbjutásért, az idei negyedik fordulótól több nézőcsúcs megdőlését is várták. Mióta a mai rendszerben bonyolítják a sorozatot, azaz az első osztályú klubok a legjobb 32 között kapcsolódnak be a küzdelmekbe, azóta ebben a fordulóban 71 961 néző volt a legtöbb, még 1995-ben. Várhatóan ezt most sikerül túlszárnyalni. A legjobb 16-ba jutásért rendezett mérkőzések közül eddig a legnézettebb az 1995-ben rendezett Leeds-Bradford mérkőzés volt 16 095 nézővel, nem sokkal maradt el mögötte 1999-ben a Leeds-Wigan 15 542-vel. Mivel a sorsolás szeszélye folytán ma a Leeds fogadja a St Helenst, azaz Európa két legjobb csapata, a Super League bajnoka és a Challenge Cup címvédője játszik egymás ellen, ezért ezeknél magasabb nézőszám is könnyen előfordulhat.


A Challenge Cup negyedik fordulójának tegnapelőtti és tegnapi mérkőzései:

525 néző előtt: Swinton Lions RLFC - Rochdale Hornets 22-28 (16-10)
A Co-operative Championship 1 – azaz a harmadosztály – jelenlegi 2. helyezettje hazai pályán meglepő vereséget szenvedett az ugyanabban az osztályban utolsó vendégektől.

2637 néző előtt: Wakefield Trinity Wildcats - Leigh Centurions 54-0 (26-0)
A Super League-ben idén kiválóan teljesítő Vadmacskák célfesztivált rendeztek a másodosztály jelenlegi 4. helyezettje ellen.

3204 néző előtt: Halifax RLFC - Widnes Vikings 20-16 (6-8)
Fordulatos meccsen a Co-operative Championship – azaz a másodosztály – két élcsapata óriási csatát vívott, amiből a végén a hazaiak kerültek ki jobban. Érdekes, hogy bajnoki mérkőzésen március 19-én már összecsaptak ugyanezen a pályán, akkor 3274 néző előtt a hazaiak 24-14-re nyertek – szinte ugyanazok a számok mindkét mérkőzésen.

597 néző előtt: Sheffield Eagles - Dewsbury Rams 28-18 (8-12)
Az akkor még a Super League-ben szereplő Sheffield 1998-ban megnyerte a Challenge Cupot. Változnak az idők: most a Sasok a másodosztály középmezőnyében fészkelnek, és pénteken a harmadosztályban szereplő Kosok ellen is csak nehezen jutottak tovább.

7104 néző előtt: Hull KR - Celtic Crusaders 32-6 (12-0)
A két Super League csapat mérkőzésén a bajnokságban is jól szereplő, jobb játékosokból álló kisebbi hulli csapat könnyedén lépett túl a Super League-ben is csak bukdácsoló walesieken. Nagy meglepetést nem okozott az eredmény, hiszen március 15-én ugyanez a két csapat ugyanezen a pályán már játszott egymással bajnoki mérkőzést, akkor 48-18 lett a vége.

6000 néző előtt: Warrington Wolves - York City Knights 56-10 (28-10)
A katasztrofális szezonkezdet után a Super League-ben is magukhoz térő Farkasok kivégezték harmadosztályú ellenfelüket. Nagy arányú győzelmükhöz azért hozzátartozik, hogy a 64. percben, 34-10-es állásnál a vendégek egyik pillérét kiállítottak, így a York 12 játékossal fejezte be a mérkőzést.

2500 néző előtt: Harlequins RL - Huddersfield Giants 16-42 (6-24)
A Huddersfield ott folytatta, ahol a Super League-ben abbahagyta: a két Hodgson vezetésével lesöpörte soros ellenfelét. Ezúttal Brett, az ausztrál fogó 1 céllal és 4 góllal, David, az angol szélső 2 céllal és 1 góllal járult hozzá a győzelemhez. A Bohócok sejthették, hogy nem jutnak tovább, hiszen két hete, március 22-én Huddersfieldben játszott egymással bajnokit a két gárda, és akkor is simán, 46-6-ra győztek az Óriások.


A közben véget ért mai mérkőzések:

863 néző előtt: Oldham RLFC - Lezignan XIII 60-30 (34-24)
Igazi célözönt hozott az angol harmadosztály jelenlegi listavezetőjének és a 2008-as francia bajnoknak – a vége felé közeledő idei bajnokság 3. helyezettjének – a mérkőzése. Az első félidőben még jól tartotta magát a válogatottakat is soraiban tudó a Lézignan, de utána átrobogott rajta az Oldham. Az angolok végül 10 céllal zárták a meccset – a rúgójuk, Andy Ballard mind a 10 jutalomrúgást gólra váltotta (!) –, a franciák 5-ig jutottak.

633 néző előtt: Batley Bulldogs - Hunslet Hawks 28-24 (16-12)
A másodosztályú Batley nehezen győzte le a harmadosztályú Hunsletet.

1180 néző előtt: Featherstone Rovers - Wath Brow Hornets 54-16 (38-0)
A másodosztályú hazaiak könnyedén győzték le a National Conference League, azaz az angol amatőr ligarögbi bajnokság másodosztályában szereplő ellenfelüket. A Darazsak az előselejtezőből verekedték el magukat a negyedik fordulóig, négy győztes meccsel, egyetlen amatőr csapatként jutottak el idáig, így minden elismerést megérdemelnek.

6450 néző előtt: Catalans Dragons - Bradford Bulls 40-38 (0-20)
Miközben az eddig olvasottakat pötyögtem, folyamatosan ennek a mérkőzésnek a netes közvetítését figyeltem – a BBC2 élőben is adta, de az Magyarországon sajnos nem fogható. Mint a Katalánok nagy szurkolója, az első félidő alatt csak lógattam az orrom: a szörnyű Super League idénykezdet után úgy tűnt, hogy a Challenge Cup reményeknek is annyi. A második félidő elején már 26-0-ra vezettek a Bikák, így végképp letettem a továbbjutásról. Ekkor azonban hirtelen minden megfordult, alig 27 perc alatt 7 célt is szereztek kedvenceim, és egy gólnyi különbséggel legyőzték a klasszisok egész sorát felvonultató Bradfordot. Micsoda diadal! Most aztán lehet ünneplés Perpignanban: süt a nap, meleg van, nyer a csapat, jó a bor. Nekem meg fülig ér a szám. :-)

6275 néző előtt: Barrow Raiders - Wigan Warriors 20-32 (14-20)
A másodosztály egyik élcsapata igencsak megnehezítette a Challenge Cup rekordbajnokának dolgát. A vendégek hadilábon álltak a rúgásokkal, viszont 7 célt vittek, amiből a Super League idei szezonjának egyik felfedezettje, Shaun Ainscough 3-at vállalt. Ez a 19 éves srác még nagyon sokra viheti!

458 néző előtt: Doncaster RLFC - Gateshead Thunder RLFC 18-32 (6-20)
A másodosztály idei küzdelmeit mindkét csapat rosszul kezdte, pillanatnyilag a tabella utolsó előtti helyeit foglalják el. A Gatesheadnek legalább az a reménye megmaradt, hogy a kupában jobban szerepel majd.

3255 néző előtt: Keighley Cougars - Castleford Tigers 20-64 (6-16)
A harmadosztályú Pumák a Super League-ben remeklő Tigriseket fogadták. Elég csak a két nagymacska termetére gondolnunk, hogy lássuk: itt csak a vendégek győzhettek. Végül 11 céllal tömték ki a végére elfáradó hazaiakat.

8945 néző előtt: Hull FC - Salford City Reds 18-22 (6-10)
Úgy látszik, hogy kifulladt az idényt remekül kezdő nagyobbik hulli csapat. A Super League-ben 5 győzelem után 2 meglepő vereség következett, most pedig a kupából is kiestek, ráadásul hazai pályán a Super League-ben gyengélkedő Salforddal szemben. Március elején még úgy tűnt, hogy a tavalyi borzalmas idény után az idei sokkal jobb lesz, de most már nem így látszik: akkor legalább a Challenge Cupban a döntőig jutott a Hull FC, most pedig már az első mérkőzésén kiesett. A salfordiaknak viszont lendületet adhat ez a győzelem a bajnokságra is.


A nagy rangadó ezekben a percekben is tart, a 60. percben: Leeds Rhinos - St Helens 6-20.
A 25. percben még a hazaiak vezettek, de a Szentek fordítottak, és már 4 célt is szereztek. Úgy néz ki, hogy 16 nap alatt kétszer is legyőzi a St Helens a Leedset.
első oldal előző oldal 1 2 3 4 következő oldal utolsó oldal